Lassan sotet...

Nem erem utol magam...ez bosszant, megsem tudok ellene tenni semmit. Mostmar ezerszazszazalek, hogy elmarad a szilveszterem, pedig en csak ezt kertem karacsonyra. Nem baj, majd a pezsgosuveg es en jobaratok leszunk kettecsken itthon, mert dacbol meg azert sem megyek mashova, s kesz...

Illene szamba venni magamat igy a vege fele. De halogatok, mint mindig, van meg ido, mindig mindenre van meg ido... pedig nincs is, csak igy konnyebb. Struccpolitika kerem szepen, struccpolitika magasfokon.

Lassan lett sotet ma is, sosem tudom mikor kezdodott az este...

Hirtelen jott gondolatocskak:

az angyallelkek mindig a pokolban szuletnek.

Mindig kell a kontraszt, hogy elesebben lassunk.

Vajon milyen lehet a tiszta hang? es hang-e egyaltalan mielott meghallanank?

Ha nagyon erosen rad gondolok erezni fogod, es te is gondolsz majd?

Szeretnek emlekezni neha, milyen erzes volt megismerni a vilagot...a szineket, az illatokat, a korvonalakat, a fenyeket, az arcokat, nevet adni a targyaknak es eloszor megerinteni oket. Milyen erzes lehetett az elso vizcsepp erintese a boromon ebben a kinti vilagban, milyen volt az elso tavaszom...miert nem emlekszunk ezekre a dolgokra ha felnovunk?

Szerelmesnek lenni a szerelembe egyedul is lehet, es kevesbe fajdalmas, de hianyzik a varazslat, amitol minden egy kicsivel jobbnak tunik a masik ember szemebol visszatukrozodve...