Dobbanasok...

Felek

Felek attol,

Felek attol a naptol

Amikor te meg en talalkozunk

Akkor majd szemedben latom onmagam

szemedben latom onmagam

latom onmagam

onmagam.

-Biro Reka-

Ma reggel ezzel a verssel az ajkaimon ebredtem. Almomban szavalhattam, azt hiszem. Csak ma jottem ra, hogy ez valojaban szivdobogas...Emlekszem mikor Reka eloszor mutatta meg nekem...vonalas papirra volt itva A4-es formatum, rengeteg kihuzas. Nem igazan ertettem...azaz ertettem, de nem ugy, ahogy kellet volna, ahogyan Reka erezte, ertette, tapasztalta akkoriban. Most azt hiszem ertem. De nem mondhatom ki, nem mondhatom el senkinek....talan nem is tudnam. Hogy van az, hogy ha nevet probalunk adni az erzeseinknek klisekke valnak? Megszokassa valnak, reflexszeruen irjuk es mondjuk oket, es a sok megszokas vegul megoli az erzest...

Kozhelyek

Ha azt mondod, szeretsz,

csak el akarsz hallgattatni.

Ha azt mondod, hianyzom,

elvarod, hogy en is hazudjak neked.

Simogasd meg az arcom

es mond mar, hogy gyulolsz.

Azt legalabb oszinten teszed,

es az mar majdnem olyan,

mintha tenyleg szeretnel...

Ez egy regebbi kis szosszenetem, de meg mindig igaznak erzem.

(Most kicsit felek meg, de tudom, hogy ez majd sokmindent megvaltoztat.)

Inkabb semmit se mondj, csak irj harom pontot minden csokod utan...