Beleszerelmesedni egy versbe, egy dalba, egy mosolyba, egy koltobe

Tegnap megint a kezembe vettem es olvastam Ot, a koltot, aki a baratom, a tavoli szeretom es valaki olyan akivel bort inni egyetlen ejszakan feler egy sirig tarto szerelemmel. Ujabb ertelmet nyert szamomra a Szeretokodex, a Gilead es meg sok mas is, es megertettem, hogy nem mindenki akarja, hogy megszoktessek a szerajbol, es keveseket erdekel, hogy valamikor a nyolcadik napon megteremtetett.

A vonaton hangosan olvastam fel a Szeretokodexet..mas ize volt a szavaknak a szamban, mint egy fel evvel ezelott, de jolesett, fajni fajt kegyetlenul, de jolesett. Meg midnig en vagyok, meg mindig en teremtettem meg altala azon a bizonyos nyolcadik napon...en a szereto, aki neha elenged, akit neha elengednek, aki gyulol, akit gyulolnek, es aki miatt lefolyik a feny, es beszede altal jocsend terem a falakon.

Magamat is ujraolvastam..mosolygos, konnyes, baratos, boldog, bolondos, szerelmes szavakat dobaltam papirra annakidejen. tintaba csoppentet en darabkak, hogy jobban megerthesd, hogy jobban osszezavarodj...most meg csak ujjlenyomat, hogy engem olvasva az erintesem erezd, ahogy ott hagyom magam minden egyes karakteren.

Mert beleszerelmesedni egy versbe, egy dalba, egy mosolyba, egy koltobe vagy egy pohar borba sosem szamitott bunnek.