Ennyi volt, ugy dontott kiszall, es nem hibaztatom erte. Ot nem, magamat viszont annal inkabb. Melodrama ez, de csoppet sem konnyed, hiszen ugy faj, hogy levegot is alig kapok. De majd elmulik...ez is elmulik, ahogy mindenki masnak elmult.Es oszinten remelem, hogy sosem fog sirni latni, mert ha majd netan talalkozunk az utcan,nem nezhetek tobbe a szemebe, mert nekem nem szabad...eddig sem szabadott volna, de en buta...nem akarok sirni elotte, miatta, utana es helyette, nem akarok.Nem akarom, h eszembe jusson, hogy emlekezzek barmire is ami o, es nem akarom latni sem, mert magamat gyulolnem meg erte...meg ennel is jobban. Azert meg, egy majdnem-baratsag emlekere:
smsben jott a hir,
meghalt a szerelem.
Tobbe mar sosem ir,
Festek a szememen,
Lefolyt.
Remelem hamar el tudom felejteni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése