Sziv-poezisek es kilometer- hasabok
dongnek lelkem peronjain, hogy
nezz ram, nezz mar ram vegre,
lasd meg a sok kicsi hervadt mosolyt
es oleld meg oket, hogy ne legyek
veled is egyedul.
"amik olyan szepek es tavoliak, hogy bar mar ellebegnenek messze messze odakotozom eros lanccal a szivemhez, es bar tepik oket a valtozas es a valtas szelei, nem engedem, es verzik a szivem es verzik a mosolyom mert mar az sem az igazi....."
Olelni.Konnyben azo szemekkel figyelni
hogyan lebeg tovabb minden nelkulem.
Hiany. Szorits, es enekelj sorizu dalokat bele az ejbe,
amikor ott ulunk csak mi es az irodalom egy kis szobaban,
fulem fuleddel, szivem sziveddel, muveszeted muveszetemmel osszecsomozva.
Szokesegedben feloldodo kekszinu almaim
neked adom, ajandek-en, hogy emlekezz, ha mar nem leszek hatosugaradban.
Tavolsagod megbenitja szeizmografjaim.
En nem tudok rezegni a mozgasod nelkul,
nem tudok irni ha nem figyelsz...
Itt folyton esik, esernyom nincs...sos cseppek csorognak szakadatlanul, szetmarjak orok moslyom, alarcom reg nincs, igy neha ha figyelsz lathatod hogyan verzek eszrevetlenul. ALvadt verem nyomai egeszen hozzajuk vezetnek, korbefonjak a szivuket, belejukivodnak, es mint orok jelet magukon viselik szeretetemet.
Nektek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése