Igazabol nem tudom miert kezdtem irni...talan mert kifogytam a rimekbol, vagy mert othon maradt a fekete fuzetem, vagy mert szukseget ereztem annak...na jo, ez butasag.
Irok azer, mert segit letisztazni dolgokat, tukrot allitani sajat magamnak es a vilagnak egyszerre. Azert irok, mert igy konnyebb kimondani dolgokat. Mert a metaforak tengereben konnyebb oszintenek lenni.
Vannak dolgok amiket egyszeruen csak leirok...ma felkeltem, stb. Vannak dolgok amiket azert iok mert tul sok a kerdojel, olyankor kicsit elvontabb a dolog. vannak emlekezo irogatasok, szabadversek es kurvulasok. Ezek mind en vagyok, legalabbis azt hiszem, mert masok is azt hiszik, azok a masok akik ismernek. Az utalosokat csak en ertem igazan, es azok akikhez es akikrol irok, de ok csak ritkan olvashatjak. Igy aztan olyan ez, mint egy jo hosszu es kelloen bonyolult belso elbeszelese az elbeszelhetetlen dolgaimnak. A nagy rendetlensegemben ritkan talalok barmit is. Ilyenkor azta mindent kidobalok az ablakon a vilag ele. Igy majd csak elodkerulnek a valaszok, de ha megsem, akkor majd a vilag kivalogatja a valasz-foszlanyokat a kidobalt ossze-visszasagaimbol. Jol van ez igy...nekem jol van.
Ha majd egyszer oreg leszek, osszegyujtom ezeket a valosag es en-szeleteimet, es akkor talan rajovok, hogy kis is voltam en. Addig is majd irogatok, hogy ha eljon az ido, legalabb magamrol szamot tudjak majd adni sajat magamnak..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése