Tisztazasok

"...es fajna kinyitnom a szamat, mert felnek, hogy belem latsz, es en nem akarok hazudni neked..."

De belemlatott, meg mielott kinyitottam volna. Es latott valamit, ami bar pillanatnyi volt, o megis oroknek es allandonak gondolta. Igy aztan egeszen maskent alakult minden. Kulonos egy ember ez az idegen. Mindig uj es izgalmas,mosolygos es neha konnyes, ertheto es erthetetlen osszevisszasaga sajat es masok reflexioinak. Megismerheto de megerthetetlen. Es ami a legremisztobb, lat...engem lat, azt aki tenyleg en vagyok, akit meg en sem latok mindig, de o meglatta, eszrevette, tul hamar kiismerte es megremult. Mert latott valamit, amit talan nem kellett volna, a sajat tukorkepet az en tukromben, es nem ertette, hogy az amit lat csak pillanatnyi, az o szemlelodesenek tukorkepe, es nem egy festmeny amit en festettem magamba rola, hogy mindenhova magammal vihessem. Ezzel engem is megzavart es sajat magat is. En meg probalom neki elmagyarazni magamat, azt amit meg en magam sem ertek, hogy raebresszem, hogy elmagyarazzam, hogy nem kell engem felteni, maximum sajat magamtol, de az mar egyaltalan nem az o feladata.

Es bar egy idegen csokja, megismeres, most inkabb lemondanek rola.