Sok férfi van, volt, és lesz az életemben. Túl sok ahhoz, hogy mindegyikről irhatnék vagy számontarthatnám őket.
Egy éjjszakas kalandok, séták, barátok akik mindig túllépik a hatáskörüket, csókolozás egy fogorvosi váróteremben,vagy a vonaton, a nagy szerelem, és az ideálok. Lassan elmondhatom hogy életem e röpke x éve alatt végigjártam a szerelem összes lehetséges útját. Voltam szerető, kedves, ábránd és ideál a reményteleneknek, szenvedő nő, játékos rosszkislány, művész és múzsa. Játszani játszottam, ez tény. Eleinte nem mondhatnam, hogy tudatosan, de idovel (es ezert halaval tartozom egy bizonyos szemelynek), egyre inkabb raebredtem es raereztem... Bizonyos szintig még élveztem is azt hiszem. Néha, és ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül, rettenetes gyönyört tud okozni egyetlen vágyakozó pillantás, ilyenkor azt érzem hatalmam van, és tudom, hogy ha akarnám bármire rá tudnám venni a szerencsétlen farka által vezérelt himnemű áldozatom. De hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szerettem. Igenis szerettem és szeretek most is, ahogyan majd mindig is fogok. Nem igérhetem, hogy egyetlen személyt, de majd igyekszem, amennyire tőlem telik.
Nem tagadom, mert az ember nem tagadhatja meg onmagat. Banni nem banok semmit, meg azt sem amit esetleg kene. Elvezem, tehat folytatom, es ha emiatt majd maganyosan es kozutalatnak orvendve kell meghalnom mikor oreg leszek, legalabb elmondhatom, hogy eltem, ugy eltem ahogy sokan masok is szeretnenek, csak nem tudnak, mert tul magasak es tul erosek a gatjaik...vagy egyszeruen csak nem eleg batrak a megbotrankoztatashoz.
Es vajon ki gondolna, hogy az artatlan kislany alarca mogott rejtozik az igazi boszorkany? Vagy, hogy a kislany maga a boszorkany? A cukrospapirba csomagolt patkanymereg...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése