Felelem

Hogy van az, hogy neha felunk attol, hogy megszolal a telefon, holott a szivunk melyen egesz nap arra vartunk? 5 percenkent remenykedve odaszaladunk, vagy elokapjuk a zsebunkbol, aztan ha netan sms jott, nem merjuk megnyitni. Es ha kiderul, hogy nem az amit vartunk duhosek vagyunk...megis milyen dolog az ilyen?
Egyaltalan, minek is remenykedik az ember, ha tudja, hogy ugyis kilatastalan az egesz helyzet? Milyen ostoba kis teremtesek vagyunk mi...onmagunkat bantjuk, es mastol varjuk,hogy meggyogyitson minket.Nem lenne sokkal egyszerubb ha siman csak abbahagynank az orokos varakozast, elnenk a pillanatnak, nem gondolkodnank foloslegesen, nem boncolgatnank megoldhatatlan problemakat es nem vetnenk fel ujra es ujra ugyanazokat a fajdalmas kerdeseket? Ha soha senkitol nem varnank semmit? Valoszinuleg konnyebb lenne, de cseppet sem emberi...ezert aztan eletunk vegeig felunk, remelunk, varakozunk egy hivasra, egy smsre, egy emailre, egy mosolyra, egy olelesre, egy csokra, egy lehetetlen valoszerusegre...