2010. január 23., szombat

Jatekszabalyok. Egy szajha vallomasai 4.

Ha a szajha szerelmes lesz. Revbeeres.

Ritka bar, de vannak emberek szetszorva a nagyvilagan akiknek a zsebeben mindig akad egy kis varazs-szivragaszto, hogy a veletlenul utukba kerulo idegenek szivet helyrehozhassak. Talalkoztam egyel. Anelkul, hogy tudott volna rola, egyetlen este alatt megvaltoztatta az eletem. Helyere rakott egy aprocska darabot bennem, elkezdte meggyogyitani a szivem, ami osszetort, amit bantottak, ami megkemenyedett es bosszut akart. Erdekes modon az emberi kapcsolatoknak mindig vannak kulonbozo fazisai. Eloszor mindig lelkesek vagyunk es boldogok, feldob az uj ismeretseg, az uj kaland, a kihivas, aztan ott van a felelem, hogy mebbantjuk, megsertjuk a masikat ha onmagunk probalunk lenni, ezert felunk megmutatni magunkat, aztan szepen lassan elkezdunk bizni benne, es egyre inkabb kozelebb engedjuk magunkhoz a masikat, mig vegul mar a gondolata nelkul sem birunk meglenni. Igy voltam en is. Most szerelmes vagyok. Megnyugodtam, megtalaltam a biztos pontom a vilagban, megtalaltam az almot, a varazslomat. Megragasztotta a szivemet, amikor azt gondoltam sosem leszek mar boldog tobbe. Revbeertem. Nem megyek tobbe mar sehova, maradok ha o is engedi. Uj nevet adott a szerelemnek, azota Marcipanszivekkel almodom.

Ezerszer csokol, Akkoramikora...

2 megjegyzés: