Apollon elsoszamu kultuszhelyenek, a Delphoi josda bejaratanak feirata. Ismerd meg tenmagad. Elgondolkodtam mit is jelenthet az onmegismeres...
Szét tartok és kivetülök a világra..
Megsokszorozódva esem szét.
Ha rám találsz nézni,
a szemem emlékül adom neked.
Saját képedet kapod
magamba zárva.
Ha szeretsz, magadat szereted bennem,
de ha gyűlölsz, kivonod szőkeséged
szemem kékjéből
és magadat szereted tovább.
Hát nem ámítás az önmegismerés?
Majdnem egy eves szosszenet ugyanerrol. Onmagunk megismerese tehat tenyleg csak masokon keresztul lenne lehetseges? Ha megprobalunk magunkba nezni, onmagunkat figyelni, vajon talalunk olyasmit ami csak mi vagyunk es nem a vilag reflexioja? Azt, hogy kedves vagy hogy szep vagyok is csak onnan tudhatom, hogy mas, a korulottem levo vilag elemei ezt tukrozik vissza...ahhoz, hogy kedves lehessek, tudnom kell mit jelent kedvesnek lenni es a szepseghez is viszonyitasi alapra van szuksegem. Nem konnyu elvonatkoztatni onmagunkat a vilagtol. Minden amit magunknak velunk nem mas csak a korulottunk letezo vilag reflexioja sajat magunkrol. Hatas, visszahatas, kolcsonhatas. Az egyetlen dolog amit onmagunkkal kapcsolatban biztosan allithatunk, az sajat letezesunk.
De ez mar Descartes.
O mas lapra tartozik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése