...mert o megteremtette a szerelmet, valamikor a nyolcadik napon. En voltam az. Az egyetlen, nyilo es vibralo, orokke elo szerelem. Engem teremtett a kolto. Es hiaba a gilad magas hegyei, es hiaba a sok szoktetes a szerajbol, a borosuvegben a gerbera, vagy a piros ingben a felolvasas. Mert enyem a gilad osszes hava, es annapurna lankas lejtoi is en vagyok. Es en neked adtam mindezt, te meg elfogadtad, es nem tudsz vele mit kezdeni. Nem akarom, hogy visszaadd, tarstd csak meg, ird bele bonyolult programokba, probald megfejteni a megfejthetetlent, kimondani a kimondhatatlant, es megerezni a megerthetetlent. Mert monda a kolto, "En teremtettelek, es ha akarom hajnalig porra egetlek es a hamvaid a Dunaba szorom, vagy ki az ablakon a cseresznyefara." De annapurna lejtoi masnak nyilnak mar, es gilead hegyeit csak egyvalaki maszhatta meg. Es ha majd egy augusztusi ejszakan bort iszik es argentin tangot jar a kolto es a szerelem, versek szuletnek egy igazabb, ujonnan szuletett szerelemrol.
De en megmaradok. Neked nyilok tovabb kedvesem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése