Szambaveves

Nem birtam ki, muszaj volt ujra irnom egy icipicit...

Az elmult majdnem egy ev amit itt toltottem ebben a szamomra fantasztikus es imadott varosban eletem egyik legboldogabb evekent vonul be szemelyes tortenelmemben. Ennyi mosolyt, ennyi kacagast, jobaratot, csendben esti borozos, ejjeli uszkalos, uj szerelmes, kavehazas, bonyodalmas emberi kapcsolatos percet meg soha de soha... Szeretem az eletem. Szeretem ezt az eletet. Most el kell engednem nehany fontos embert, de koszonom, tenyleg es oszinten koszonok minden percet veluk, nelkuluk, miattuk. A bosszankodasokat, a kerdojeleket, az igazan cinkosan mosolygosakat, az ejszakai Tutunozasokat es minden mast is amit csak mi tudunk, amit soha el nem felejtunk mar. A koncertek, bulik, spontan osszeverodesek, jobaratos ejszakazasok, hajnali hazajovesek, egyutt a varosban ejszaka setalos, ottalvos nehanyorak amiket ateltunk egyutt....ezek azok a dolgok amik megmaradnak az idok vegezeteig. Az uj arcok baratta szinezodese, a multam szinte teljes elengedese, az iras gyonyorusege, az ujonnani magamra talalas, a magabiztossag huncutsaga, a jatszadozasok, az ajandekok, a ruhacserelesek, az egyutt ebredesek nyugalma, az igaz szerelem csokjai, a messzemenes, a szinhazazasok, a dohanyfust, az a nehany pohar konny, egy mareknyi oszinte szo, az angyalsagok, a pottyoskendok es szoknyalebbenesek... reszemme lettek, belemivodtak, azza tettek ami mindig is lenni akartam...onmagamma