Tegnap este szinhazbol hazafele a kovetkezo gondolat fogalmazodott meg bennem. Az eletem egy bazinagy karneval. Az emberek ki meg beszambaznak az eletembe, lelepnek valaki massal aki mar elobb itt volt, majd idorol idore visszaternek uj jelmezben, uj szavakkal, uj igeretekkel. Ilyenkor nem mindig ismerem fel oket elsore, el kell telnie egy kis idonek, mig lefeslik az alarc, es az elmaszatolt ruzsos szajak, siro szemek es pokerarcok mogul elovillan az igazi enjuk.
Egyre inkabb kezdem azt hinni, hogy vannak emberek akik vegigkiserik az eletem. Idorol idore felbukkannak a legvaratlanabb pillanatkoban es helyeken, sokszor sok eves tavollet utan. Tegnap a szinhazban osszefutottam Zsombival...konkretan az o helyet foglaltam el, igy egesz vegig a foldon ult mellettem. O is ilyen eletemet vegigtancolos ember.
Holnap Timi is elkoltozik. Mire hazajovok vizsgarol mar nem lesz mas csak egy emlek. Talan egyszer meg talalkozunk...Talan. Es a talan tobbnyire mar majdnem igen. Egyre uresebb lesz ez a szoba. Kedden mi is hazakoltozunk par napra, majd nehany honap es vegleg elmegyunk innen. Ez utan mar mindig igy lesz? Mindig ennyire surun kovetik egymast a valtozasok? Erzem ahogy az iram egyre gyorsul, gyorsul a tanc, gyakrabban nyitodnak es csukodnak ajtok, egyre tobb az arc, az alarc, az arcnelkuliseg, szinte mar faj ez a zsibongas..es minden osszemosodik egyetlen hatalmas neoavantgard festmennye, kezek, labak, szemek, mindenfele testreszek, papirfecnik, csomagolasok, szinhazjegyek, fenymasolatok, fenykepek folynak itt egymasba, keptelen vagyok szakaszokra osztani az idot. Eddig en eltem tul gyorsan. Most, amikor ugy tunik, talan vegre, veegre megtalaltam amit kerestem, a biztos pontomat,a vilag gyorsult fel korulottem. Vajon lesz olyan pillanat amikor mindketten allunk? Azt hiszem lesz...az a nap lesz a halalom napja...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése