Jatekszabalyok. Egy szajha vallomasai 5.

A multrol

Sokminden valtozik idovel. Ahogy mulnak a percek minden egyre inkabb masabb. A regi "szerelmek", "baratsagok", jatszmak, idegenek...minden egeszen maskeppen nez ki innen. Innen ebbol a lebegos, neha bizonytalan, sokszor orulten hianyolos szerelembol. Sosem gondoltam, hogy ez is eljon majd. Hogy az, aki sziveket taposott, tort lelkiismerettel es anelkul, egyszer csak megnyugszik, megbocsajtja a vilagnak a bantasokat, es o maga is abbahagyja a bantast. Feltem, haraptam. Most jo...tobbnyire.
Vegiggondolva a szabalyokat meg mindig igaznak erzem oket. Jatszani esszel kell, lehetoleg sziv nelkul, de azert lelkiismerettel. Vannak olyanok akik ezt elfelejtik, ok tobbnyre sosem talaljak meg a boldogsagot. Es vannak azok, akik sokszor tulontul lelkiismeretesek. Ok(mi) azok akik a legtobbet bantanak. Nem szandekosan, nem gonoszsagbol...szeretetbol, a masik ember iranti tiszta oszinte szeretetbol, amely arra kesztet, hogy egyetlen ejszakara, egy par orara vagy akarmennyi idore elhitessuk veluk, az aldozatokkal, hogy igenis letezik boldogsag. Tanitas a cel, de bantas lesz belole. Egyetlen oleles kabit, egyetlen csok gyilkol. Egy idegen csokja megismeres, az en csokom mereg.
Mar csak emlek mindez...mult.