2010. február 27., szombat
2010. február 25., csütörtök
2010. február 23., kedd
A stupid american-dream szoszkes filmjei...
Kislany koromban mindig az kepzeltem, hogy majd olyan lesz nagylanynak lenni, mint a filmeken...pomponcsapatkapitany,hulye szinu kicsikocsi, fura szulok, mobil, internet, fogyokurak, pasik, rozsaszinpuffos american dream... Most, hogy lassan 20 eves leszek (OMG) kezdek rajonni, hogy az elet nagyon nem ilyen, nagyon nem errol szol. Folytonos rohanas van, ha meg epp nincs, hat onszantambol rohanok. Az elet neha kemeny, neha donteseket kell hozni, komoly, verre meno donteseket, es a napok gyors egymasutanisagaban sokszor elveszik a fonal, neha ebredes utan masodpercekig kell gondolkodnom, hogy milyen nap is van ma. Itt nincsenek pompon csapatok, es ha lennenek sem lennek kapitany...tul nagy a seggem, vastag a labam. Meg kulonben is, tul sok ezzel kapcsolatban a sztereotipiam. TUdom, hogy nem szep, de ez a baj a szoszkes filmekkel, belemneveltek ezt a rozsaszin almot, aztan megcsomorlottem tole. Mostanaban csak (ha nagy kivetelesen de belenezek) azert nezek ilyesmit, hogy folytonosan rajohessek, hogy az emberi hulyeseg es sznobizmus hatartalan.
2010. február 22., hétfő
2010. február 16., kedd
2010. február 12., péntek
Azujcipom...
2010. február 10., szerda
2010. február 9., kedd
Jatekszabalyok. Egy szajha vallomasai 5.
A multrol
Sokminden valtozik idovel. Ahogy mulnak a percek minden egyre inkabb masabb. A regi "szerelmek", "baratsagok", jatszmak, idegenek...minden egeszen maskeppen nez ki innen. Innen ebbol a lebegos, neha bizonytalan, sokszor orulten hianyolos szerelembol. Sosem gondoltam, hogy ez is eljon majd. Hogy az, aki sziveket taposott, tort lelkiismerettel es anelkul, egyszer csak megnyugszik, megbocsajtja a vilagnak a bantasokat, es o maga is abbahagyja a bantast. Feltem, haraptam. Most jo...tobbnyire.
Vegiggondolva a szabalyokat meg mindig igaznak erzem oket. Jatszani esszel kell, lehetoleg sziv nelkul, de azert lelkiismerettel. Vannak olyanok akik ezt elfelejtik, ok tobbnyre sosem talaljak meg a boldogsagot. Es vannak azok, akik sokszor tulontul lelkiismeretesek. Ok(mi) azok akik a legtobbet bantanak. Nem szandekosan, nem gonoszsagbol...szeretetbol, a masik ember iranti tiszta oszinte szeretetbol, amely arra kesztet, hogy egyetlen ejszakara, egy par orara vagy akarmennyi idore elhitessuk veluk, az aldozatokkal, hogy igenis letezik boldogsag. Tanitas a cel, de bantas lesz belole. Egyetlen oleles kabit, egyetlen csok gyilkol. Egy idegen csokja megismeres, az en csokom mereg.
Mar csak emlek mindez...mult.
Sokminden valtozik idovel. Ahogy mulnak a percek minden egyre inkabb masabb. A regi "szerelmek", "baratsagok", jatszmak, idegenek...minden egeszen maskeppen nez ki innen. Innen ebbol a lebegos, neha bizonytalan, sokszor orulten hianyolos szerelembol. Sosem gondoltam, hogy ez is eljon majd. Hogy az, aki sziveket taposott, tort lelkiismerettel es anelkul, egyszer csak megnyugszik, megbocsajtja a vilagnak a bantasokat, es o maga is abbahagyja a bantast. Feltem, haraptam. Most jo...tobbnyire.
Vegiggondolva a szabalyokat meg mindig igaznak erzem oket. Jatszani esszel kell, lehetoleg sziv nelkul, de azert lelkiismerettel. Vannak olyanok akik ezt elfelejtik, ok tobbnyre sosem talaljak meg a boldogsagot. Es vannak azok, akik sokszor tulontul lelkiismeretesek. Ok(mi) azok akik a legtobbet bantanak. Nem szandekosan, nem gonoszsagbol...szeretetbol, a masik ember iranti tiszta oszinte szeretetbol, amely arra kesztet, hogy egyetlen ejszakara, egy par orara vagy akarmennyi idore elhitessuk veluk, az aldozatokkal, hogy igenis letezik boldogsag. Tanitas a cel, de bantas lesz belole. Egyetlen oleles kabit, egyetlen csok gyilkol. Egy idegen csokja megismeres, az en csokom mereg.
Mar csak emlek mindez...mult.
2010. február 8., hétfő
2010. február 6., szombat
Tanulas helyett
Tegnap este szinhazbol hazafele a kovetkezo gondolat fogalmazodott meg bennem. Az eletem egy bazinagy karneval. Az emberek ki meg beszambaznak az eletembe, lelepnek valaki massal aki mar elobb itt volt, majd idorol idore visszaternek uj jelmezben, uj szavakkal, uj igeretekkel. Ilyenkor nem mindig ismerem fel oket elsore, el kell telnie egy kis idonek, mig lefeslik az alarc, es az elmaszatolt ruzsos szajak, siro szemek es pokerarcok mogul elovillan az igazi enjuk.
Egyre inkabb kezdem azt hinni, hogy vannak emberek akik vegigkiserik az eletem. Idorol idore felbukkannak a legvaratlanabb pillanatkoban es helyeken, sokszor sok eves tavollet utan. Tegnap a szinhazban osszefutottam Zsombival...konkretan az o helyet foglaltam el, igy egesz vegig a foldon ult mellettem. O is ilyen eletemet vegigtancolos ember.
Holnap Timi is elkoltozik. Mire hazajovok vizsgarol mar nem lesz mas csak egy emlek. Talan egyszer meg talalkozunk...Talan. Es a talan tobbnyire mar majdnem igen. Egyre uresebb lesz ez a szoba. Kedden mi is hazakoltozunk par napra, majd nehany honap es vegleg elmegyunk innen. Ez utan mar mindig igy lesz? Mindig ennyire surun kovetik egymast a valtozasok? Erzem ahogy az iram egyre gyorsul, gyorsul a tanc, gyakrabban nyitodnak es csukodnak ajtok, egyre tobb az arc, az alarc, az arcnelkuliseg, szinte mar faj ez a zsibongas..es minden osszemosodik egyetlen hatalmas neoavantgard festmennye, kezek, labak, szemek, mindenfele testreszek, papirfecnik, csomagolasok, szinhazjegyek, fenymasolatok, fenykepek folynak itt egymasba, keptelen vagyok szakaszokra osztani az idot. Eddig en eltem tul gyorsan. Most, amikor ugy tunik, talan vegre, veegre megtalaltam amit kerestem, a biztos pontomat,a vilag gyorsult fel korulottem. Vajon lesz olyan pillanat amikor mindketten allunk? Azt hiszem lesz...az a nap lesz a halalom napja...
Egyre inkabb kezdem azt hinni, hogy vannak emberek akik vegigkiserik az eletem. Idorol idore felbukkannak a legvaratlanabb pillanatkoban es helyeken, sokszor sok eves tavollet utan. Tegnap a szinhazban osszefutottam Zsombival...konkretan az o helyet foglaltam el, igy egesz vegig a foldon ult mellettem. O is ilyen eletemet vegigtancolos ember.
Holnap Timi is elkoltozik. Mire hazajovok vizsgarol mar nem lesz mas csak egy emlek. Talan egyszer meg talalkozunk...Talan. Es a talan tobbnyire mar majdnem igen. Egyre uresebb lesz ez a szoba. Kedden mi is hazakoltozunk par napra, majd nehany honap es vegleg elmegyunk innen. Ez utan mar mindig igy lesz? Mindig ennyire surun kovetik egymast a valtozasok? Erzem ahogy az iram egyre gyorsul, gyorsul a tanc, gyakrabban nyitodnak es csukodnak ajtok, egyre tobb az arc, az alarc, az arcnelkuliseg, szinte mar faj ez a zsibongas..es minden osszemosodik egyetlen hatalmas neoavantgard festmennye, kezek, labak, szemek, mindenfele testreszek, papirfecnik, csomagolasok, szinhazjegyek, fenymasolatok, fenykepek folynak itt egymasba, keptelen vagyok szakaszokra osztani az idot. Eddig en eltem tul gyorsan. Most, amikor ugy tunik, talan vegre, veegre megtalaltam amit kerestem, a biztos pontomat,a vilag gyorsult fel korulottem. Vajon lesz olyan pillanat amikor mindketten allunk? Azt hiszem lesz...az a nap lesz a halalom napja...
2010. február 5., péntek
2010. február 4., csütörtök
Hosszu tavu memoria, konstruktiv tanulaselmeletek, pedagogiai kompetenciak, temperamentum, turkalo es mutyuli
Pedagogia vizsga utan, a csokikrem kakaos suti kombinacio utani hasfajasban, fahejas fustolo es alvos zene kozben.
Ma rajottem, hogy a memoria valami hihetetlen egy dolog. Errol nem is kivanok bovebben nyilatkozni.
Vizsga utan Andi Enci meg en turkalozni mentunk. Vettem egy sarga kendot...jeeej. Nadragot akartam, de a fenekem es combom rettenetes latvanyatl elremulve ugy dontottem kell a francnak, jarok zsakban abban ugysem latszik ez a borzadaly. Aztan hazaerve rajottem, hogy de hulye vagyok, torzititt a tukor, na mind1.
Itt van Zsolt, beszel, beszel, beszel...
Vettunk Mutyulit a turkaloban, Francist akartuk felviditani vele, meg azert is vettuk, hogy orokkre az elso vizsgaidoszakunkra emlekeztessen.
Meg ket vizsga...
Ma rajottem, hogy a memoria valami hihetetlen egy dolog. Errol nem is kivanok bovebben nyilatkozni.
Vizsga utan Andi Enci meg en turkalozni mentunk. Vettem egy sarga kendot...jeeej. Nadragot akartam, de a fenekem es combom rettenetes latvanyatl elremulve ugy dontottem kell a francnak, jarok zsakban abban ugysem latszik ez a borzadaly. Aztan hazaerve rajottem, hogy de hulye vagyok, torzititt a tukor, na mind1.
Itt van Zsolt, beszel, beszel, beszel...
Vettunk Mutyulit a turkaloban, Francist akartuk felviditani vele, meg azert is vettuk, hogy orokkre az elso vizsgaidoszakunkra emlekeztessen.
Meg ket vizsga...
2010. február 2., kedd
Szunet
Vakacios feeling. 3 vizsga. Csutortok, pentek, vasarnap. Elfaradtam kicsit. Pihenni jo lenne, hazamenni, emberekkel egyutt lenni, kicsit itthagyni ezt az egeszet. Aztan varni a visszaterest. De most inkabb menni...innen elfele, lefele, belefele a Karpatok szivebe, berobogni a vonattal az allomasra, hazamenni, beesni a bejarati ajton, furdokadban furdeni, kipakolni, otthoni levest enni, emberekkel talalkozot megbeszelni. Aludni delig. Nem gondolni semmi nagyot, csak lenni, ellenni, lebegni a nagy levesben, semmittevesben. Megunni es visszajonni. Elolrol kezdeni az egeszet. Kimerultem, lemerultem es elmerultem ebben az elkerulhetetlen levizsgazosdiban.
Visszateres
:) Tegnap ejjeli szinhazutan forrocsoki borozas beszelgetes Tutun utan lassan jegen hazatopogos felora utan vegso remenysegben laptop bekapcs, es lass csodat ejjel 2 magassagaban internet. Viiii :) Nagy boldogsag, felebresztos sms Neked, es vegre, vegre beszelgetes, tavszerelmezes. Boldogsagossag, szerelmesdi, nethasznalat. Egy honap es szulinap Neked...majd 5 nap boldogsagossag...
2010. február 1., hétfő
A hiany..
lassan elviselhetetlen. Sem aludni, sem orulni nem tudok mar ugy igazabol. Ha legalabb internet volna...de nem, hat minek is?! :( Nem vagyok netfuggo, ha kozelebb lenne nem erdekelne a virtualitas. Megiscsak fuggok...tole, a szavaitol, a hangjatol, a mosolyatol, a szivetol. Csak egy kicsit legyen mar tavaszabb. Egy egeszen kicsivel, hogy kozelebb keruljon az az 5 nap amikor majd....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)