Gondolkod..

Hogy van az, hogy sosem erzem magam felnottnek? Azt gondoltam az ember ha mar eleg evet elt ezen a kis sargolyon elkezdi erezni a felnottseget. Ugyanazt erzem, mint mikor 5 eves voltam. Ugyanugy felek dolgoktol, ugyanugy sirok ha valami faj, es ugyanannyira tudok orulni is. A kulonbseg csak a dolgok melysegeben rejlik. A sebek egyre melyebbek a cukormazban, az utolagos porcukorhintes szinte semmit sem er. De ez van. Ilyen ha az ember tanulni akarja az eletet es nem csak elni azt. Figyelek. Probalok nyitott szemmel jarni a vilagban. Minden mellettem elhalado ember egy tortenet, akinek szinten vannak tortenetei mas emberekrol. Ha a sok tortenetet osszefuznenk nem kapnank mast mint a sajat tortenetunk. Az emberet. A maga egyszeru, meztelen es igaz valojaban. Olykor azonban nem eleg csak figyelni, reszeve kell valni a dolgoknak, belefolyni, elni egy kicsit, sebeket szerezni es oromoket, kell, hogy megkopjon a cukormaz olykor olykor, hogy masok is olvashassanak belolunk. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak bennunk rejlik a tudas, a kereses vagya, hanem a masikban is. Engedni kell, hogy megerintsen, hogy kicsit belenklasson, hogy tanulhasson o is az eletrol, hogy rajtunk keresztul erthesse meg sajat letezesenek titkait.