es hiaba mondjak, hogy a versek
magukbol szuletnek
husombol teptem viragszalai
csokrat.
gyorsabb a mult, ha bujnank elole.
almunkba lopodzva elultet lelkunkben
nehany sarkanyfogat,
hogy hajnalra ebredve
lelkunkbe marjon.
hiaba a szentseg tisztasaga,
a josag szaga es a konnybehullas.
amig kozos meg a kozhely az emberiseggel
szerelembol marjuk egymas husat
ujabb versekert
ma hajnalban ezzel a gondolattal ebredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése