i belive in karma now... cause everything that made me happy seems to fall apart. this is my punishment for leaving him... he told me, he told me that this is going to happen if i choose the other guy, and he had right. i'm so fucking screwed

Aktualis kerdeseim

1. Hova tunt a nyar?

2. Mikor lesz mar osz?

3. Hol fogok lakni?

4. Miert mindig a mutatoujjamrol kopik le elobb a koromlakk?

5. Hova tunnek a szekrenybol a ruhaim?

6. Miert van rozsaszin ize az energiaitalnak?

Well there's far too many questions to ask,
To answer all of them tonight.
For I wear, too many masks,
To tell if any of them are wrong or right.
And confusion casts a shadow upon me,
Like a great big cloud in the sky.
And now I pray for rain
Cause it's been so long since I let myself cry

Te meg (vagy mar) nem latsz bele a szivembe. Nekem meg nincsenek szavaim amikkel elmondhatnam. Igy aztan csak a allunk, mikozben falakat huz kozenk a csend....

Gondolkod..

Hogy van az, hogy sosem erzem magam felnottnek? Azt gondoltam az ember ha mar eleg evet elt ezen a kis sargolyon elkezdi erezni a felnottseget. Ugyanazt erzem, mint mikor 5 eves voltam. Ugyanugy felek dolgoktol, ugyanugy sirok ha valami faj, es ugyanannyira tudok orulni is. A kulonbseg csak a dolgok melysegeben rejlik. A sebek egyre melyebbek a cukormazban, az utolagos porcukorhintes szinte semmit sem er. De ez van. Ilyen ha az ember tanulni akarja az eletet es nem csak elni azt. Figyelek. Probalok nyitott szemmel jarni a vilagban. Minden mellettem elhalado ember egy tortenet, akinek szinten vannak tortenetei mas emberekrol. Ha a sok tortenetet osszefuznenk nem kapnank mast mint a sajat tortenetunk. Az emberet. A maga egyszeru, meztelen es igaz valojaban. Olykor azonban nem eleg csak figyelni, reszeve kell valni a dolgoknak, belefolyni, elni egy kicsit, sebeket szerezni es oromoket, kell, hogy megkopjon a cukormaz olykor olykor, hogy masok is olvashassanak belolunk. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak bennunk rejlik a tudas, a kereses vagya, hanem a masikban is. Engedni kell, hogy megerintsen, hogy kicsit belenklasson, hogy tanulhasson o is az eletrol, hogy rajtunk keresztul erthesse meg sajat letezesenek titkait.

Ujrakezd...

Lepegetunk. A haladas illuziojaval hitegetjuk magunkat nap mint nap, megis mindig ugyanoda terunk vissza. Akarmennyit lepegessunk is, barmennyi kilometert is hagyjunk magunk mogott elobb vagy utobb visszaerkezunk es mindig ugyanoda. Nem szamit, hogy hany perc, ora, nap vagy ev utan. Mi megis ujra es ujra nap nap utan elindulunk es lepegetunk, lepegetunk ahogy csak birunk, teljes eronkbol probaljuk elhitetni magunkkal, hogy igen, ma megiscsak haladtam valamennyit, ma mar kozelebb vagyok....az ugyanodahoz.

Ahogy a paradicsom sem allando allapot, ugy a pokol sem lehet az. Igy tehat mindig van remeny. Nem az allandosagra, de a valtozasra legalabb. A valtozatossagra. Remeny arra, hogy egyetlen rossz sem tart orokke, es, hogy mindig lesz jo majd az eletben.

Az atmenetek alig erezhetoek..sokszor csak akkor vesszuk eszre a boldogsagot ha mar joideje tart, altalaban mindig kicsivel a vege elott, azelott, hogy minden ujra osszezuhanna, de az osszezuhanas pillanataban ujra feleled a remeny, felerosodik, bizonygatva nekunk, hogy ha mar egyszer volt jo, akkor masodszor es harmadszor is lesz.

Valami megint elveszett belolem...de ezuttal nem hianyzik. Mas az ami kinoz, de egy szep napon majd minden puzzledarab a helyere kerul. Ahogyan a lopott borospoharak es a millioeves csigak, a gumikesztyuk es talalt napszemuvegek, nehany lelekgyogyito dal, egy rajz a szerelemrol, egy pakli kartya amit kezek simogattak es a hatralevo idot jelzo zsebora is helyere talalt egy szobaban es helyere talal egy szivben, amin mostmar ketten osztozunk...

Szambaveves

Nem birtam ki, muszaj volt ujra irnom egy icipicit...

Az elmult majdnem egy ev amit itt toltottem ebben a szamomra fantasztikus es imadott varosban eletem egyik legboldogabb evekent vonul be szemelyes tortenelmemben. Ennyi mosolyt, ennyi kacagast, jobaratot, csendben esti borozos, ejjeli uszkalos, uj szerelmes, kavehazas, bonyodalmas emberi kapcsolatos percet meg soha de soha... Szeretem az eletem. Szeretem ezt az eletet. Most el kell engednem nehany fontos embert, de koszonom, tenyleg es oszinten koszonok minden percet veluk, nelkuluk, miattuk. A bosszankodasokat, a kerdojeleket, az igazan cinkosan mosolygosakat, az ejszakai Tutunozasokat es minden mast is amit csak mi tudunk, amit soha el nem felejtunk mar. A koncertek, bulik, spontan osszeverodesek, jobaratos ejszakazasok, hajnali hazajovesek, egyutt a varosban ejszaka setalos, ottalvos nehanyorak amiket ateltunk egyutt....ezek azok a dolgok amik megmaradnak az idok vegezeteig. Az uj arcok baratta szinezodese, a multam szinte teljes elengedese, az iras gyonyorusege, az ujonnani magamra talalas, a magabiztossag huncutsaga, a jatszadozasok, az ajandekok, a ruhacserelesek, az egyutt ebredesek nyugalma, az igaz szerelem csokjai, a messzemenes, a szinhazazasok, a dohanyfust, az a nehany pohar konny, egy mareknyi oszinte szo, az angyalsagok, a pottyoskendok es szoknyalebbenesek... reszemme lettek, belemivodtak, azza tettek ami mindig is lenni akartam...onmagamma

lakkat kattan kulcsot eldob...egy idore legalabbis biztosan.

nos...a helyzet allasa a kovetkezo: elbucsuzom. egy idore legalabbis biztosan. nincs mar szuksegem erre. az irasra, irogatasra, mindennapi apro dolog lefirkantasara. valtoztam. sokat. ez tetszik. Sok mindent lezartam, magam mogott hagytam, sok minden ujba belekezdtem, sok mindenben meg mindig a regi vagyok. De irni...irni mar nem kell. Most jo, most boldogsagossag, napsutesesdi, szerelmesdi van. Tuleltem magam, tuleltem sok minden mast is. En EN vagyok. De ami a legfontosabb van egy MI is...igazi, menyasszonyos-volegenyes MI. Most ez szamit...es az a par ev ami meg hatravan a vegleges orszagcsereig. Es szamit meg az a mareknyi igazi barat szerte a vilagban, a turkalosdi bevasarlos napok, a szinhazazas, a koncertek, a borozos sorozos tutun beszelgetesek azokkal akik igazan megerdemlik, az egyetem, meg ha neha azt is erzem, hogy szeretnem itthagyni es vilagutazonak allni, a napsutes, a madarak es mindenfele egyebb allatfajtak es meg sorolhatnam....

Ezennel bucsut veszek toled elso es egyetlen blogom, apro kis semmisegeim tarhaza.

Lakat kattan kulcsot eldob.

Akkoramikora

out with the old in with the new...avagy mire jo a magassarku

Erdekes, hogy mire kepes egy magassarku egy szuk farmer es nemi onbizalom :)

ha tetszik ha nem kedves ferfitasadalom foglaltnak tetszem lenni. Na de meg igy is, hogy is van ez a dolog a magassarkuval?! ujabb csodacipore leltem volna?

Most eppen Quimby Kispal es Hiperkarma feeling a kobon... valamiert ujra elettel tolt el, bizserget es johetnekem mehetnekem lesz tole. termeszetesen csodacipoben csodanadraggal :P

A sehovasemtartozas erzese allando...

Valtozasok kellenek...surgosen, kulonben tenyleg osszecsomagolok es elmegyek.

Idot adok....ket hetet.

Chicago

13 eves voltam mikor eloszor lattam a Chicagot...beleszerettem. Az a pezsges, edes bosszu, erotika es ritmus amit mar eloszr is ereztem benne magaval ragadott. A napokban meg 2x ujraneztem es meg mindig imadom. Egy kicsit en vagyok, hozzamnott mar teljesen, imadom azt a korszakot, a zenet, a ruhakat, az egesz revu szinhazasdit.

neha ha vekony tuvel megkapargatjuk a cukormazbevonatot kiderulhet, hogy alatta mereg van, keseru, sos le ami neha felszinre tor es megmergezi az emberi kapcsolatokat.

sokszor olyan helyeken talalunk valaszt a mindig is felve feltett vagy ki nem mondott kerdesekre ahol nem is gondolnank. ilyenkor egesz atomrobbanasok vannak a cukormazbevonaton.... en nem akartam valaszt. kerdezni sem mertem.

szeeepsegesseges tavasz

ma igazi tavasz volt, szoknyas, vekonyfelsos, kicsicipos, pityuval ebedelos, udvaron uldogelos, 3an joghurtevos, hazafele kisocsem eneklos, itthon holtfaradtan angolt forditos. Zajlik az elet...nagyon, es csak egyre jobban fog. tipikus tavaszos porges forgas

forrasok fakadnak bennem

es hiaba mondjak, hogy a versek

magukbol szuletnek

husombol teptem viragszalai

csokrat.

gyorsabb a mult, ha bujnank elole.

almunkba lopodzva elultet lelkunkben

nehany sarkanyfogat,

hogy hajnalra ebredve

lelkunkbe marjon.

hiaba a szentseg tisztasaga,

a josag szaga es a konnybehullas.

amig kozos meg a kozhely az emberiseggel

szerelembol marjuk egymas husat

ujabb versekert

ma hajnalban ezzel a gondolattal ebredtem...

Porges forgas

meg csak egy napja vagyok ujra itt, de ismet magaval ragadott a porges-forgas. Neha azert erzem, hogy na most, na most kicsit jo lenne leallni, pihenni es nem gondolkodni azon hogyan csinaljunk a nap 24 orajabol minimum 30at, hogy eleg idonk legyen legalabb a felet megcsinalni azoknak a dolgoknak amiket amugy megkene. de azert jo itt...a kozos agyban, takaroval, emlekekkel es jovokkel a kezemben...

visszamenosdi

mikor az ember mar megszokna valahol, folyton tovabb kell menni. mikor mar ujra jo, ujra otthon az otthon, ujra kozel vannak azok akik szamitanak akkor vissza kell menni masik otthonba, masik szamit emberek koze. jo napok, rossz napok...most kicsit megint nem talalom a helyem a vilagban. mi lenne ha elindulnank? es valahol messze, ujra kezdenenk mindent? valahol ahol senki nem ismer...ahol ujra ki kell talalnunk onmagunkat? pedig jo ez...csak sokszor nehez, sokszor tokom tele erzes. de azert csak csinaljuk. mert mindig vannak napok amikert megeri, mindig vannak emberek akik megerdemlik, mindig vagyunk valakik akit megerdemelnek...

Itthonlevos backstage-es mosolygasosdi

majdnem 7 ora backstage, harom igazi jo barat, sor, bor es hosszukavetejjelketcukorral. Mosolygosok, hangosan nevetosek, baratosan irigykedosek es igen igen mi harman es Feri. Nagytestveres jobaratok. Katyusam es Noemim a vilag legesleges legbolondsagosabb sosemvolt noverei, Feri meg a vilag legeslegeslegbolondsagosabb kolto zenesz jobaratja. A bor pedig 2 dcl feledes voros, a sor termeszetesen Ciuc (Csiki:P), az sztal kerek, a tema valtozo, kekharisnyak, szivfajdalmak, naivsagok, nagyszerelmek, tervek az egyuttlakasrol, a locsolo hetforol, az eletrol...asztalfoglalasok, laptop meghalasok es ujjaeledesek, ujjunkat soroskupakkal elvagos, magunkat hulyere rohogos, versmutogatos, ketten hazajovos estek. Ilyennek szeretem az itthonom... Koszonet a tegnapert :*

hazamenosdi

kozel ket honap utan ujra haza....

kozben nagy elhatarozas, tervezgetes, alomvaloravaltas

hogy miert? mert minden puzzledarab a helyere kerult.

Tapasztalat

Valaki egyszer azt mmondta nekem, hogy ha az eletrol akarok irni elobb meg kell ismernem annak minden aspektusat. Ma nagyot haladtam a vilag es az elet megismeresenek teren. Eletemben eloszor kukaztam. Igen, igen...en...kukaztam. Fura, hogy az emberek miket ki nem dobnak...

Keddi tutunosdi

Torna utan, ebed elott. Tutunfeeling. Rajottem...a Hold az en nagy bajom. Tegnap ejjel hatalmas volt es szinte voros...ilyenkor nehezen alszok, ilyenkor forr a verem (lehet, hogy farkasember vagyok?) ilyenkor furcsa gondolataim vannak, ilyenkor szeretnek meztelenul fekudni a fuben, vagy mezitlab tancolni es erezni ahogy a fold es a fu es a sar korbefonja a labam, ahogy belemivodik a termeszet. Erezni a kiszakadast, az egyesulest ezzel az egesz vilagmindenseggel. Magamba robbani es szettartani az univerzumba, beleivodni az emberek lelkebe, szivebe, hajaba, szemebe, belesimulni tenyerekbe, korbefonni a karokat, combokat...

Embernek lenni. Szerepjatszasok.

Nonek lenni, anyanak, szajhanak,

ember lanyanak, homo sapienskent

nyilvantartasba venni magam.

Meztelenedjunk le egymas elott,

hogy lathassuk, hogyan is

vagyunk a semmi. A magunkba

es egymasba vetettseg bune.

Mikor mar nem marad mas, csak

kibogozhatatlan osszefuggesei

a karok, combok, combtovek,

mellek es ujjak rendszerenek.

Simitassal hasitunk

egymasbol emlekeket.

Egymasba marjuk magunkat,

hat sikits,

most ugysem hallanak.